Mit mutatnak a mércék a paksi beavatkozásokról?

Hol van mi a folyón?

A paksi mérce elszakadt a szomszédaitól

Augusztus 27. óta a paksi mérce tartósan magasabban áll a szomszédaihoz képest, mint hasonló vízállásnál bármikor az elmúlt tizenegy évben. Közben egy napra visszaért a szokásos sávba, de ennyi még nem visszatérés.

Ha esik, az egész folyó emelkedik. Ha kő kerül a mederbe, csak a fölötte lévő szakasz emelkedik. A két hatást úgy lehet szétválasztani, hogy nem a paksi vízállást nézzük, hanem azt, mennyivel áll magasabban a paksi mérce a szomszédainál: az eső hatása ebből a különbségből kiesik, a kőé nem.

Ez a különbség magától is változik — magasabb vízállásnál nagyobb —, ezért nem egyetlen számhoz hasonlítjuk, hanem egy sávhoz. A sáv azt mutatja, mekkora volt ugyanez a különbség a munkák előtti tizenegy évben azokon a napokon, amikor a Duna ugyanilyen magasan állt; a világos vonal ennek a közepe. Amíg a sötét vonal a sávon belül fut, a folyó a szokásos módon viselkedik.

A sötét vonal a két mérce közti szintkülönbség napi átlaga. A mögötte lévő sáv a munkák kezdete előtti tizenegy évből jön: azokból a napokból, amikor a dunaföldvári vízállás 15 centiméteren belül ugyanakkora volt, mint aznap. A sáv a legkisebb és a legnagyobb ilyen különbség, a világos vonal a közepük. Ezért mozog a háttér is, ahogy a folyó, és ezért nem egyforma széles: minél alacsonyabban jár a Duna, annál kevesebb hasonló nap akad a tizenegy évben. A legbővebb naphoz 558 ilyen nap van, az utolsóhoz 10.

Ugyanezt a mű alatti mércéhez képest is megnéztük. Dombori 25 kilométerrel Paks alatt van, a fenékküszöbön túl: a duzzasztás fölfelé terjed, lefelé nem, tehát ide ebből semmi nem jut. Ha itt is nő a különbség, az nem lehet attól, hogy a felvízi szomszéd süllyedt. Egy dolog azért ezt is megzavarhatná: ha a mű alatti meder kimosódása egyszer Domboriig érne, az is növelné a különbséget anélkül, hogy Paksnál bármi emelkedne. Ezért nézzük a Dombori–Baja párt is, ahol mindkét mérce a mű alatt van: azonos vízállásnál másfél centimétert mozdult, a saját három centiméteres ingadozásán belül. A jelölések ugyanazok, mint a fenti ábrán, és mindkettőnél a dunaföldvári vízállás dönti el, mely korábbi napok számítanak hasonlónak — a három mérce közül az van a legtávolabb a műtől. A vízállás viszont nem dönt el mindent: amikor a víz emelkedik vagy apad, a változás lefelé halad a folyón, és nem egyszerre éri el a három mércét, ezért a különbség magától is mozdul — emelkedő vízen a felső ábrán csökken, ezen pedig nő, apadáskor a kettő felcserélődik. A munkák előtti tizenegy évben ez napi tíz centiméteres emelkedésre nagyjából négy centit tett ki, vagyis a sávon belül maradt.

Egy-egy nap a sáv szélén viszont még nem fordulat. A sáv is mozog a folyóval, ezért a vonal akkor is visszaérhet bele, ha maga a különbség nem csökkent. Ezért azt nézzük, merre fut a vonal napokon át, és a legfeljebb kétnapos visszaérést nem számítjuk visszatérésnek.

A felső ábrán a 29 kilométerrel feljebb lévő dunaföldvári mércéhez mérjük Paksot. Júliusban és a munkák első két hetében a mért vonal a sávon belül marad. Augusztus 27-én kilép belőle. Szeptember 20-án egy napra visszaér a sávba: aznap a különbség 3 centiméterrel csökken, a sáv teteje viszont 7 centiméterrel feljebb kerül, mert a sáv a dunaföldvári vízálláshoz igazodik. Szeptember 21-én újra kilép belőle, és október 1-jén már 26 centiméterrel a sáv teteje fölött járt (a hasonló napok középértékéhez viszonyítva pedig 30 centiméteres emelkedést jelentett) — ennél nagyobb különbség hasonló vízállásnál tizenegy év alatt egyszer sem fordult elő.

Az alatta lévő ábra ugyanezt a 25 kilométerrel lejjebb lévő Domborihoz méri — az a mérce már a mű alatt van. Itt a tartós kilépés napra pontosan augusztus 29-én kezdődik: azon a napon jelentették be, hogy a küszöb a meder teljes szélességében összeért.

A mérce helyi emelkedést mutat ki, nem okot: a küszöb mellett partvédelmi és kotrási munka is folyik ugyanazon a szakaszon. Hogy az emelkedésből mennyi melyik munkáé, azt a két ábra nem tudja szétválasztani: ahhoz vagy a mű helyén mért szint kellene, vagy egy mérce a küszöb és Dombori között. A szint a mű helyén nem publikus, mérce pedig Dunaföldvár és Dombori között egy van a Dunán, a paksi.

Az ígéretek nem ugyanarról a pontról szólnak

Augusztus 12-én „akár egy méter” hangzott el, másnap „minimum fél méter” a paksi mércén, augusztus 17-én pedig fél méter magánál a műnél. A három szám nem ugyanarra a pontra szól, és az első meg sem mondja, melyikre. Az ígért emelkedésből a paksi mércén az elmúlt héten 28–33 centiméter látszott.

Az első szám a kormány 2026. augusztus 12-i közleményében áll, a saját szövegében, nem idézetként: „A fenékküszöb akár egy méterrel is megemelheti a Duna vízszintjét.” Azt nem mondja meg, a folyó melyik pontján.

Másnap, az augusztus 13-i kormányzati sajtótájékoztatón ennek a fele hangzott el, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettesétől: „Az volt a cél, hogy a most várható, mínusz 140 centiméteres vízállást minimum fél méterrel meg tudjuk emelni.” Ez a mondat sem nevez meg pontot, de a száma beazonosítja: centiméterben megadott vízállás csak egy mérce nullpontjához képest értelmes, és a −140 a paksi mérce akkori mélypontja. Ez a fél méter tehát a mércén értendő — a három közül ez az egyetlen, amit közvetlenül vissza tudunk mérni.

A harmadik a műre készült hidraulikai vizsgálatból való (BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, augusztus 17.): a hatás „felvízi irányban mintegy 10–15 kilométer hosszan lesz érzékelhető”, és „közvetlenül a fenékküszöbnél a fél métert is meghaladhatja”. Ugyanaz a fél méter, de ezt már a mű helyére mondták.

Van még egy szám, és az a legkevésbé ellenőrizhető: nem emelést mond, hanem célszintet. Az augusztus 12-i közlemény így adja meg: a vízszint „az atomerőmű hűtőcsatornájánál ne csökkenjen −90 cm alá”. A hűtőcsatorna szintjét viszont senki nem teszi közzé — végigkérdeztük az OVF állomáskatalógusát, Dunaföldvár és Dombori között egyetlen dunai mérce van, a paksi. Ezt az ígéretet kívülről nem lehet visszamérni.

A számok azért nem válthatók át egymásra, mert a duzzasztás a műtől fölfelé haladva egyre kisebb. A paksi mérce öt kilométerrel a mű fölött van: még a hatás szakaszán belül, de nem a mű helyén, tehát itt kevesebb látszik belőle. A mércén mért 30 centiméter tehát összeegyeztethető azzal, hogy magánál a műnél megvan a fél méter — ugyanakkor elmarad attól, amit a sajtótájékoztató a mércére ígért.

A mércén mért emelkedés naponta változik: az elmúlt héten 28 és 33 centiméter között mozgott. Amikor a Duna emelkedik, a felvízi szomszéd mozdul előbb, és a két mérce különbsége ettől magától is csökken; apadáskor a kettő felcserélődik.

Ez nem azt jelenti, hogy valaki tévedett: a szokásos sorrend az, hogy a legnagyobb szám hangzik el elsőként, és a vizsgálat elkészültére a felére szűkül. A lap azt rögzíti, hogy mindhárom szám nyilvános és dátumozott, és hogy egyetlenegy van köztük, amit kívülről vissza lehet mérni: a mércére szóló fél méter. A mérce ehhez képest október 1-jén 30 centiméternél tartott.

A kimosódás eddig nem vitte el, amit a kő hozott

Október 1-jéig nem: egyik szintkülönbség sem tért vissza tartósan a szokásos sávjába. A munka viszont közben végig zajlott, így ebből nem következik, hogy a kimosódás önmagában nem számított.

A szeptember 2-i sajtóbeszámoló szerint a készülő mű két fala között a Duna kimosta a medret: ahol a munka elején 4–5 méter volt a vízmélység, ott 13–18 métert mértek, és több mint száz betonkocka került a mederbe. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint erre az előtervezéskor számítani lehetett, és nem kivitelezési hiba.

Az aggodalom viszont jogos, és éppen ellenkező irányba mutat, mint a mű: ha a meder mélyül, a vízszint süllyed. Ezt a mércén lehet nézni, és október 1-jéig nem látszik. Egyik szintkülönbség sem tért vissza tartósan a szokásos sávjába: a mű alatti pár szeptember 12-én járt a legmagasabban a sávja fölött, a mű fölötti szeptember 30-án.

Ez nem azt jelenti, hogy a kimosódás ártalmatlan. Azt jelenti, hogy eddig nem vitte el, amit a kő hozott.

Egy dolgot viszont ez a mérés nem tud szétválasztani: a munka közben egy napra sem állt le. A száznál több betontömb ugyanannak a szeptember 2-i beszámolónak a része. A honvédelmi miniszter szeptember 3-án azt mondta, hogy a védmű stabil, és a stabilizáláshoz további mintegy százezer köbméter kő beépítése van hátra; az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a mederbiztosítás a katonai műszaki alakulat szeptember 11-i kivonulása után is folytatódott.

A mércék tehát a kimosódást és a pótlását együtt mutatják. Két magyarázat marad, és vízmércékkel nem lehet választani köztük: vagy nem számított a kimosódás, vagy folyamatosan pótolták, amit a Duna elvitt.

Egy másik beavatkozás: a tassi zsilipnyitás

A zsilipnyitás nyoma Dunaföldvárig követhető a mércéken; Paksnál már nem lehet kimutatni — ott a mérce saját ingadozása nagyobb a keresett emelkedésnél.

2026. augusztus 17-én megnyitották a Ráckevei-Soroksári Duna-ág tassi zsilipjét, és a mellékág vize a Dunába folyt. Ez a beavatkozás abban különbözik a fenékküszöbtől, hogy ismerjük a pontos óráját — ezért jó próba arra, mit vesz észre egyáltalán egy vízmérce.

A torkolat fölött 12 kilométerrel ott van az adonyi mérce: azt a nyitás nem érhette el, tehát ez a viszonyítási alap. A torkolat alatti négy mércénél azt néztük, mennyivel nőtt az Adonyhoz mért különbségük délutánra (13–18 óra) a saját reggelükhöz képest (4–9 óra).

Ugyanezt a két időszakot a megelőző nyolc, eseménytelen napon is megnéztük. A legnagyobb ottani elmozdulás mutatja meg, mennyit mozdul a mérce beavatkozás nélkül is — csak az számít hatásnak, ami ennél nagyobb.

A nulla óra az, amikor a kaput nagyra nyitották, és minden sor egy mérce: minél lejjebb van, annál távolabb a torkolattól. A legfelső mércénél a sáv maga a megfigyelés — a víz a nyitás utáni órán belül ért oda, ez az egyetlen mért érkezési idő. A többinél a sáv azoknak az érkezési időknek a tartománya, amelyeket végignéztünk, a teli pont pedig az az érkezési idő, ami ebből az egyetlen mért sebességből — óránként 5,6 kilométer — adódik; a sávon belül egyetlen órával sem fordult meg az eredmény. Ezért lejt a kép jobbra: ugyanaz a hullám ér egyre később egyre távolabb. A jobb szélen az áll, mennyit emelkedett a mérce, alatta pedig az, mekkora ingadozást kellett ehhez túllépnie — ez a két szám dönti el, teli pont vagy karika került-e a sorra. A karikásoknál az emelkedés nem lép ki a mérce saját ingadozásából: ott a mérés nem tud dönteni, nem pedig azt mondja, hogy nem történt semmi.

A torkolat alatt 5,6 kilométerrel, a dunaújvárosi mércén ez az elmozdulás a nyitás napján +1,83 centiméter volt, a nyolc nyugodt napon pedig legfeljebb 0,83.

A méreténél is többet mond az időzítés: a kaput 11 órakor nyitották nagyra, a mérce 12-re mozdult, 16 órakor visszavették, a mérce 16 és 17 között engedett vissza. Mindkét kapumozdulást egy órán belül követte, egyszer fölfelé, egyszer lefelé.

A távolabbi mércéken a nyitás órájához igazított időszak semmit nem mutatott — de az nem számolt azzal, hogy a víznek időbe telik odaérni. Dunaújvárosnál a hullám 5,6 kilométert tett meg nagyjából egy óra alatt.

Ezzel a sebességgel későbbre tolva az időszakot Dunaföldvárnál (25,6 km) is kijön az emelkedés: +2,1 centiméter, a mérce saját ingadozása 1,9. Ez nem egyetlen szerencsés választáson múlik: 1 és 5 óra közötti érkezési idővel is végignéztük, és mindegyikkel ugyanez jött ki.

Paksnál (54,9 km) bármelyik érkezési idővel emelkedés jön ki, de egyik sem éri el a mérce saját, jóval nagyobb ingadozását — ez nem cáfolat, hanem annyit jelent, hogy ekkora emelkedést ez a mérés itt már nem tud kimutatni. Domborinál (79,4 km) a változás a nullához tart, ahogy a távolsággal gyengülő hullámtól várható.

Mindebből nem az következik, hogy a zsilipnyitás segített Paksnak. Az következik, hogy egy ilyen léptékű, pontosan ismert időpontban induló beavatkozás nyoma legalább Dunaföldvárig követhető a mércéken — és onnantól lefelé elveszik.

Ezt rajzolja meg a fenti ábra: fentről lefelé haladva egyre távolabb van a mérce a torkolattól, és egyre később ér oda a víz. A felső két mércénél az emelkedés kilép a mérce saját ingadozásából, a két alsónál nem — ott a mérés nem tud dönteni, nem pedig azt mondja, hogy nem történt semmi.

Mi történt, napról napra?

Minden sor egy dátumozott bejelentés, a forrásával és a saját mérésünkkel. Minden szám a saját napjához tartozik, és utólag nem írjuk át.

A bejelentések a paksi atomerőmű oldalának eseménytáblájából valók. Annyi a különbség, hogy itt minden sor mellé odakerül a paksi mérce aznapi átlaga, és — ahol az archívumunk elég régi — az is, mit mondott aznap a hivatalos előrejelzés. Ez a táblázat a nyári munkák szakaszát rögzíti; a későbbi bejelentéseket a paksi oldal eseménytáblája viszi tovább.

Az előrejelzés önmagában áll: nem vetjük össze azzal, ami később lett belőle. Egyetlen mérce eltérése a szolgálat saját modelljéről szólna, nem a beavatkozásról.

Az utolsó oszlop csak ott ad választ, ahol a bejelentés magát a folyót célozta. A többi az erőműben történt, és ahhoz a folyón nincs mit visszamérni. Kimutatható — a mércén látszik a hatás, és azt is megnéztük, hogy eseménytelen napokon nem jön ki ugyanez. Ezen a napon nem látszott — a beavatkozás hatása akkor még nem ért el a mércéig.

Paksi atomerőmű oldal

Hogyan hivatkozz erre a lapra?

Az ábrák, a származtatott sorozatok és a szövegek a lap saját munkái, és CC BY 4.0 licenc alatt szabadon átvehetők, továbbadhatók és módosíthatók, kereskedelmi célra is. Egyetlen feltétel a forrás megjelölése.

Magukat a méréseket ez nem érinti: egy mért vízállás tény, nem szerzői mű, és az eredeti adatokat a lap alján felsorolt hatóságok állítják elő — ha az adatot továbbadod, őket is nevezd meg.

Javasolt hivatkozás:

Duna vízállás (dunavizallas.hu), CC BY 4.0. Mért adat: OVF Vízrajzi Adattár; előrejelzés: Országos Vízjelző Szolgálat.

A licenc és az adatvégpontok részletesen